<< vissza

#5

Colleen Houck: A tigris átka (Tigris #1) | véleményem
Szenvedély. Sors. Hűség.
Kockáztatnád mindezt azért, hogy megváltoztasd a végzeted?
Amikor Kelsey Hayes azon gondolkodott, vajon mit fog csinálni ezen a nyáron, álmában sem jutott volna eszébe, hogy egy háromszáz éves indiai átkot próbál majd megtörni. Egy rejtélyes fehér tigrissel, akit Rennek hívnak. A világ túlsó felén.
Pedig pontosan ez az, ami történt.
Szembeszállva sötét erőkkel, bűvös mágiával és misztikus világokkal, ahol semmi sem az, aminek látszik, Kelsey mindent kockára tesz, hogy megfejtsen egy ősi próféciát, amely örökre megtörheti az átkot.
A tigris átka egy epikus fantasztikus-romantikus sorozat feszült. izgalmas első kötete, egy olyan élmény, amiből még többet akarsz.

Nos, igen. Aki olvasta/olvassa a véleményemet a könyvről, az tudja, hogy a főhősnőtől a hajamat téptem 11 hónappal ezelőtt. Ennek ellenére kellemes emlékként gondolok vissza rá, elvégre kaptam egy-egy csodálatos Rent és Kishant, ráadásul az egyik kedvenc állatomat helyezi a középpontba, és sikerült megfognia az indiai mitológiának, szóval igen... nem tudok nem jó élményként visszagondolni rá. Elég paradox, nem?

#4

John Scalzi: Szellemhadtest (Vének háborúja #2) | véleményem
Az emberiséget soha nem látott veszély fenyegeti, űrbéli gyarmatai ellen három intelligens faj szövetkezik. Három faj és egyetlen ember. Az emberiség egyetlen reménye az, hogy az áruló tudós a dezertálása során hátrahagyta az elméjéről készült biztonsági másolatot. De senki nem tudja, hogyan lehetne azt felhasználni. A Gyarmati Véderő Szellemhadteste soha nem az erkölcsi aggályairól volt híres, így megpróbálja egy klónkatonájába ültetni a lemásolt lelket... elvégre a háborút nekik kell megakadályozni, és ezért a célért mindenre hajlandóak.
Scalzi ott folytatja a sodró lendületű katonai sci-fit, ahol a Vének háborúja véget ért, még lebilincselőbb történettel és emelve a téteket. Megfiatalított vének és gyorsan öregedő fiatalok vívják a különleges háborút, ami pontosan olyan, mint az összes háború a történelemben: végtelenül mocskos. Az egyetlen menedék, ha valaki megtalálja magában az erkölcsi iránytűt, ahogyan az Scalzi kalandos sorsú főhősének is sikerült. De elég lesz-e most is ennyi, ebben a mindent elsöprő háborúban?

Elsőre nem is tudnám visszamondani a sztorit, de ahogy most visszagondolok rá, úgy jönnek elő az emlékek, mint ahogy Jarednek nyíltak ki a Fejgépében a fogalmak. És hirtelen emlékszem az egészre. Nagyon tetszett a sztori, nagyon megkedveltem Jaredet, és még a borító(k) is fantasztikus(ak)! (De a japán még szebb)

#3

Marie Lu: Prodogy - Született tehetség (Legenda #2) | véleményem
Miután sikerül megszökniük a Köztársaság hadseregének Los Angeles-i erődítményéből, June és Day megérkezik Vegasba, és ekkor megtörténik, amire senki sem számított: az Első Polgár meghal, és a fia, Anden veszi át a helyét. Miközben a Köztársaság egyre közelebb sodródik a káoszhoz, hőseink csatlakoznak a lázadó Patriótákhoz, akik segítenének Daynek megmenteni az öccsét, és átjuttatnák őket a Kolóniákba. Cserébe egyetlen dolgot kérnek: June és Day ölje meg az új Elsőt.
Esélyt kapnak rá, hogy megváltoztassák a nemzet sorsát, hogy hangot adjanak a túl rég óta hallgatásra kényszerített nép óhajának.
Ám June hamarosan rájön, hogy az új Első Polgár egyáltalán nem olyan, mint az apja volt. Így hát döntenie kell. Mert mi van, ha Anden valami újnak a kezdete? Mi van, ha a forradalom többről szól, mint veszteségről és bosszúról, haragról és vérről? Mi van, ha a Patrióták tévednek?

Bár az első rész se volt piskóta, a második nagyobbat ütött. Itt már nem csak arról van szó, hogy June üldözi a bátyja gyilkosát, hanem hogy Day-jel együtt őt is a Köztársaság katonái keresik, és rövid ideig a Patriótáknál találnak menedékre. Bár a befejezés kicsit homályos lett (a végén már inkább arra figyeltem, hogy az egy nap-egy könyv kihíváshoz a 24 órán belül maradjak, de újraolvasás várható), elolvasva a Champion fülszövegét érzem, hogy a nemcsak az első kettő, hanem a harmadik kötet is a kedvenceim közt fog szerepelni.

#2

Julie Kagawa: The Iron Daugher - Vashercegnő (Vastündérek #2) | véleményem
„Egy ideje már a Téli Udvarban élek. Hogy mióta is? Nem tudom. Az idő itt nem úgy telik, ahogy kellene. Ha valaha is kijutok innen, meglehet, azt fogom látni, hogy eltelt száz év, és a családom minden tagja és minden barátom rég halott.
Igyekszem nem túl sokat gondolni erre, de néha képtelen vagyok kiverni a fejemből.
A nevem Meghan Chase”.
Félig ember, félig a Nyártündér-király leánya; Meghan sosem találta a helyét a világban. Azt hitte, a Téli Udvar hercege szereti, ám ő elhagyta, és Meghan most a Téltündér-királynő foglya. A Nyár és a Tél háborújának közepette Meghan tudja, hogy a valódi veszélyt a Vastündérek jelentik – azok a vasból született tündérek, akiket csak ő és a távol lévő herceg látott. Azonban senki sem hisz neki.
Ami még rosszabb, Meghan tündérereje eltűnt. Csak a saját eszére hagyatkozva kell boldogulnia Tündérföldön, ahol megbízni bárkiben is ostobaság, egy árulóban halálos hiba. De hiába válik végül Meghan maga is vaskeménnyé, mégsem szűnik emberszívében a vágyakozó suttogás.

Még mindig nem jöttem rá, hogy mi lesz a Vaskirálynő hogyanja, de ha nem a pénztárcámon múlna, egy ideje már tudnám a megfejtést. A Vashercegnőről még mindig csak azt tudom elmondani, hogy még gyorsabban haladó cselekmény, és egy iszonyatos függővég. És egy csodálatos Ash.

#1

Cassandra Clare: A hercegnő (Pokoli szerkezetek #3) | véleményem
Tessa Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét.
Tessára.

Egy pillanat se kellett, tudom, hogy ez 2014 kedvenc könyve nálam. Még mindig nem látok tovább Jemnél, még mindig az egyik legjobb sztorinak tartom amit eddig olvastam. Még mindig köszönöm Clare-nek, hogy megalkotta az Árnyvadászok világát, hogy megteremtette benne ezt a csodálatos történetet, és hogy én elolvashattam. Köszönöm!