Rogue (Shifters #2) Könyvmolyképző kiadó, 2012 keménykötés | puhakötés 400 oldal Rendben, szóval a macskák nem esnek mindig talpra. Én aztán a legtöbbünknél jobban tudom ezt. Amióta visszatértem a falkába, nagy döntések és még nagyobb hibák követték egymást az életemben; olyan hibák, amikért ártatlan életekkel szokás fizetni. Mint az első és egyetlen női végrehajtónak, nagyon sokat kell bizonyítanom apám, a falka és saját magam előtt is. És most, hogy a területeinken sorra ölik meg a kandúrokat, keményebben dolgozom, mint valaha – bár mindig van erőm, hogy munka után szórakozzak is egy kicsit Marckal, aki végrehajtóként és a magánéletben is a társam. Azonban nem minden hibám lezárt ügy. Felmerül a gyanú, hogy a halott kandúrok esete összefüggésben áll emberi nők eltűnésével is, és talán minden miattam történik, emberként vagy macskaként. És az az egyetlen megingás talán túl sokba, elviselhetetlenül sokba fog kerülni nekem…

A Stray történései után három hónappal Faythe végrehajtóként igyekszik letölteni azt a két és fél évet, amiben megegyezett édesapjával. Első elfogott kóbora érdekes figura, de még azelőtt kiütik, hogy kifejthetné mondanivalóját. Ugyanakkor egy ismeretlen kóbor megöl egy kandúrt, majd másnap és azután is megismétlődik az eset, és mindegyik hullán ugyanazt a szagnyomot fedezik fel a falka tagjai. A gyilkos haladásának útvonala szerint egyenesen Sanders-ék birtoka felé halad, ám kiderül, hogy ő csak követ valakit. Ugyanilyen időközönként a gyilkosságok helyszínének környékéről tűnnek el olyan sztriptízlányok, akik hasonlítanak Faythe-re. Mindeközben feltűnik a lány ember-exe, Andrew, aki kárpótlást követel a faképnél hagyásért, ráadásul Marc is biztosítékokat kér Faythe-től, aki ezekre nincs felkészülve. A falka nyomozni kezd, és igyekszik még azelőtt elkapni a tetteseket, mielőtt még Faythe kerülne sorra.

Ismét csak bele a közepébe, és bár három hónap telt el a két könyv közt, nem történt ezidő alatt semmi érdemleges, csak Faythe kiképzése. A történet az előző rész elvarratlan szálát folytatja tovább, meglepődtem viszont, amikor felvett egy másikat is, amit én már elvarrottnak hittem. Ismét csak tetszett az egész, bár a "kivágtak nekem egy helyet, ahová befészkelhetem magamat" érzés most elmaradt, és annyira azonosulni sem tudtam Faythe-el, de ezt inkább annak írnám fel, hogy most másféle hozzáállást kellett bemutatnia. A könyv egy nagy nyomozásra épít, és Vincent mesterien hozta az ehhez szükséges dolgokat, például az alapos kikérdezések, vagy a jól átgondolt tervek. Az első részhez hasonlóan a végjátékban csúcsosodik ki minden, és a befejezés tetszett a legjobban, ráadásul mindeközben rájöttem én is, hogy hova fog vezetni a sorozat.

Faythe ugyanolyan öntörvényű, mint volt, bár most már sokkal jobban megdolgoztatta a szürkeállományát is, és tetszettek a gondolatmenetei. Nem említettem az apró hibát, amit még az első részben követett el, kíváncsi vagyok, ennek mi lesz a végkifejlete a következő részben.
Marc-ot sajnálom, egy megvert kutyához tudnám hasonlítani, amiatt, amit Faythe tett az érzéseivel. Nem csak ebben a könyvben, hanem az elmúlt években. Szeretném viszont, ha újra jóban lennének, legalább.
Jace-ről még mindig nem tudtam meg többet, hogy dönteni tudjak Marc és közte. Még mindig kíváncsi lennék rá, de most már leteszek arról, hogy az írónő jobban kibontaná a személyiségét.
Az alfa még mindig vasöklű, de most már leállnék vele alkudozni, és hiszem, hogy akár még nyerhetnék is. Ebben a részben mindent megtett volna azért, hogy Faythe-t megvédje, a lánya viszont megy a maga feje után a becsület útján. Ms. Sanders még mindig kampányol az unokák mellett, viszont a most már éreztem, hogy kezd lemondani a dologról. A végrehajtók és Faythe testvérei még mindig kedvelhető figurák, akik mindig a helyes oldalra állnak, és igyekeznek néhanapján felvilágosítani Faythe-t arról, hogy esetleg gondolja át még egyszer azt, amit kitalált. Andrew-t legszívesebben leköpném, de attól tartok, ezzel csak arra hangolnám, hogy engem is széttépjen. A társával szintúgy megcsinálnám ezt, míg a gyilkosról inkább nem nyilatkozom. Persze, megvoltak az okai, de.. a könyv végig annyira ellenem hangolta, hogy Faythe-hez hasonlóan nehezemre esne kedvesnek lenni hozzá. Hoppá! Akkor mégis sikerült valamennyire azonosulnom :)

Tetszett a könyv, nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, és arra, hogy a végkifejlet az lesz-e, amit én ez alapján a könyv alapján levontam.

Tetszett, de valami hiányzott

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés