Sziasztok!

Mai program egy, az átlagnál rövidebb Emily the Strange-vélemény, amit nagyon szerettem, holnap a Beavatásról írok, és linkelem a kedd óta fent lévő TeaserTuesday-epizódot is :)

Teaser #3: L. J. Smith - A beavatás

Az egész azzal kezdődött, hogy Emily amnéziásan ébredt egy Feketekő nevű helyen. Mivel eléggé zavarja, hogy semmire se emlékszik, elkezd kutakodni, hogy miért épp Feketekőn, egy Isten háta mögötti helyen van, mi a feladata, és egyáltalán, ki ő?

Többet nem is mondanék a történetről, mert eléggé spolieres lenne.
Legyen elég annyi, hogy naplóként van megírva, de itt most igazi naplóra gondoljatok - ne a Szent Johanna Gimire és társaira. Hanem olyanra, amit mi is írnánk - visszaemlékezésest. Szóval tulajdonképp ott se vagyunk az események megtörténtekor, csak a végeredményekről olvashatunk. Ez történt, az történt, a párbeszédek is inkább forgatókönyvre emlékeztetnek, tele van firkákkal, és azok kommentálásaival - és ez mind nagyon tetszett! És emiatt amit ne várjatok el a könyvtől, az az, hogy mindent azonnal megmagyaráz. Itt tényleg szó szerint kell érteni, hogy a főszereplővel együtt tapogatózunk a sötétben.
Olvastatja magát, már az első 50 oldalt is úgy tettem le az elején, hogy ragadt a szemem az álmosságtól, és nem azért, mert unalmas lett volna. A maradék 200-at pedig egy elegem-van-a-világból napon egyszerre befaltam, és csoda, hogy még élek. A humor tarolt.

Emily egy elég okos lány egyébként, bármit megjavít és seperc alatt megold dolgokat, ha nem amnéziás épp. Szereti a macskákat, és simán eléldegél egy hűtőszekrény kartondobozában is. És szereti a tizenhármas számot, meg a tizenhárom pontos listákat. Meg a csúzlit - és nagyon pontos csúzlizó. Első ránézésre ő a legnormálisabb karakter az egész könyvben, de ahogy haladunk előre, az egész történet céljával együtt kerülnek elő értelmesebb szereplők is.

A világ pedig, azaz Feketekő... egy egyszerű kis, párutcás városka, a vadnyugatos filmekből ismert tipikus senkiföldje, ahol alig van élet, és csoda, hogy nem szánkázik át az úton egy olyan kerek valami.. tudjátok, ami a lepusztultságot szokta jelképezni, és a szél görgeti végig a földön. És most kábé úgy érzem magam, mikor Emily nem tudta megmondani, mi a macska hímverziója.
Csodálom Rob Regert, hogy hogy pattant ki ez az egész a fejéből, és hogy sikerült úgy megírnia, hogy az elején azt se tudjuk, mi a célja az egésznek, a végére pedig kibontja magát a sztori. Jessica Grunernek pedig a rajzokért gratulálnék - tényleg naplónak néz ki a könyv!

Imádtam a könyv minden sorát, végigvigyorogtam a 260 oldalt, és a polcomon szeretném látni – minél hamarabb!

Imádtam!

Először is elhatároztam, hogy megnézem, tényleg olyan különleges-e a ruhám, mint Sharon hitte. Kiderült, hogy az. Úgy tűnik, korlátlanul belefér bármi. A következőket raktam a zsebekbe, és még csak meg sem látszott:
1. 16 feketekői újság
2. 13 szénsavas üdítős doboz, pókokkal tele
3. 3 bundás kenyér
4. 1 Polaroid fényképező
5. 37 csúzlikavics
6. 1 csúzli
7. 7 darab faléc a szemetesből
8. 11 (üres) kávéscsésze
9. Csülök sakktáblája
10. Holló köpenye
11. 2 cipő
12. 1 maroknyi levélszemét
13. 4 fekete macska