Sziasztok!

És lám, nem TeaserTuesday, nem Tag, nem várólista, hanem megjött végre az év első értékelése is :) Gondolkoztam rajta, hogy mi a fészkes fenét csináljak a főoldallal, mert nem regélhetek örök időkön át frissekről vagy elnézést kérésekről, úgyhogy mostantól a lentebbi Bővebben linken eléritek a teljes bejegyzéseket is! Esetünkben az értékelést. Itt azért még megtartom a bélyegképes megoldást. Nekem tetszik.
Elöljáróban annyit, hogy tetszett a könyv, utójáróban pedig holnap várható megint bejegyzés.

~ ice

Jack arra ér haza az iskolából, hogy szüleit lemészárolta egy tőle alig idősebb kölyök, és éppen őt szemelte ki következő áldozatául. Épp ekkor érkezik meg két ismeretlen, akik megküzdenek az idegennel és a vele lévő varázslóval, majd kimentik a fiút. Ezután derül ki, hogy megmentői Shail, a varázsló, és Aslan, a szökött herceg, és mindketten az Idhúnról szöktek el még öt évvel korábban, valamint ők, és egy másik földi lány, Victoria alkotják az Ellenállást. A gyilkos pedig nem más, mint Kirtash, aki Ashran utasítására keresi fel és öli sorra a Földre szökött idhúniakat. Jack azonnal csatlakozik hozzájuk, és mivel a varázsláshoz nem konyít, Alsantól kezd el kardforgató leckéket venni, hogy bosszút álljon Kirtashon a szüleiért. Mindeközben a két fél keresi azt az egyszarvút és sárkányt, akiket pont Shail és Alsan hozott még el az Idhúnról, hogy a későbbiekben megmenthessék szülőföldjüket.

Tipikus fantasy tipikusan a jó és rossz harcáról. Tipikus. Nekem tetszett maga a történet is, és a karakterek közül is meg tudtam párat kedvelni, annak ellenére, hogy teljes mértékben kiszámítható volt a sztori. Bár én most jóval több támaszpontot adtam az előre spekuláláshoz, olvasás közben is hamar ki lehet találni a csavarokat. De tudjátok, mit? Engem ez nem érdekel! Mert ettől a kiszámíthatóságtól függetlenül is tetszeni tudott a könyv, és ugyanúgy izgatottan vártam, hogy vajon bejön-e a tippem, és ha nem, akkor pedig mi fog helyette történni.
A karakterek is szerethetők, bár nem értem, minek kellett a kétirányú szerelem-dolog.
Jack egy forrófejű kölyök, aki nem lát tovább a kardja hegyénél és ennélfogva nem is valami jó harcos. Kezdetben. Viszont akaraterő meg kitartás az nem kevés szorult belé, úgyhogy elég szépen felfejlesztette magát a könyv végére.

Victoria egy elég ártatlan gyerkőc, varázslóképességét gyógyításra használja, és még csak nem is varázsló. Hanem félvér. Tehát nem érintette meg egy egyszarvú a szarvával, csak hagyta, hogy meglássa... pech.
Kirtash a jóképű szőke herceg, jégkék szemekkel. Vagyis csak a szokásos. Ja, nem! Elvégre meg kell ölnie Victoriát. Vagy Jack-et, hogy megakadályozza a prófécia beteljesülését. Ráadásul rosszfiú. Aki egy jó kislányba szeret bele. Hoppá! Egyébként az én kedvencem határozottan Kirtash.
Shail egy jó fej srác, aki már rendes varázsló, és elég jól alkalmazkodott a földi léthez - beszéli az angolt, ért a számítógépekhez, hasonlók. Viszont elég kevés idő jut a megismerésére, és alapból sem voltam már rá kíváncsi, szóval.. nincs róla konkrét véleményem. Alsan-nal viszont az a furcsa dolog történt meg velem majdnem minden alkalommal, hogy Aslan-nak olvastam a nevét. Szeretnék bocsánatot kérni a hercegtől és az oroszlántól is, de ez a betűcsere nekem nem megy. Egyébként ő volt a másik kedvenc karakterem a könyvben. Rendesen megnevelte, felkészítette Jack-et a harcokra, és nem dobta rögtön mély vízbe. Viszont, ami a könyv második felében lett vele... jobban kedveltem az eredeti Alsant.

A világról nem sok mindent tudok mondani, mivel vagy a Határmenti házban, vagy a Földön játszódtak nagyrészt, viszont az idhúni jelenetek kifejezetten tetszettek. Mostanában egyébként is vágyok valami jó kis fantasyre, hogy végre kimeneküljek a Föld bolygóról egy teljesen másik világba, úgyhogy kicsit sikerült kielégíteni ezt a szükségletemet.
Sárkányok, egyszarvúk és sárkánykígyók vannak említve a könyvben, plusz a varázslók és a harcosok, de van egy olyan sejtésem, hogy ennél több rejtőzik Idhúnban, és nemsokára szeretném kideríteni.

Nem garantálom, hogy rongyosra fogom olvasni, és ezerszer kikölcsönzöm a könyvtárból, de egyszer mindenféleképp érdemes elolvasni. Ha másért nem, azért, hogy lássuk, nincsen csak fekete és csak fehér. Ott van a kettőt összekötő szürkesáv.

Tetszett, de valami hiányzott